24. fejezet

Remélem tetszeni fog nektek az új rész.

Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de nem volt időm írni. Azonban szeretnék bevezetni egy határt: amennyiben 3 kommentet kapok megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt.

Előre is remélem összejön és szeretném, ha megírnátok, hogy hogyan folytassam, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Jó olvasást és várom a visszajelzéseket :D

Josh szemszöge:

 Miután bementem hozzá a szobába, nekem esett. Nem értettem a miértjét, de nagyon nem tetszett. Visszalöktem, hagy mikor a kérdésemre nem válaszolt felpofoztam. Ezután ismét püfölni kezdett, és ismét az ágyon kötött ki.

- Ki vagy? - kérdezte ijedten.

- Nem tudod ki vagyok? - kérdeztem vissza hitetlenkedve, majd kiszóltam, hogy hívjanak orvost. Mikor belépett egyből kérdezett.

- Minden rendben, felség? - kérdezte Dr. Lening.
- Velem igen, de a hercegnővel már kevésbé - adtam az egyszerű választ.
 Megvizsgálta, majd kihívott a folyosóra. Ekkor már mindenki ott, aki kicsit is közel került hozzá. Érdeklődve fordultak felénk, majd mindannyian várakozva figyeltük a dokit.
- Van egy rossz és egy jó hírem Önöknek - kezdte. - A rossz az az, hogy a rövidtávú memória sérült, de nem véglegesen és egy-két emlékre másképp emlékszik. A jó hogy csak az elmúlt 3-4 hónap esett ki, tehát nincs nagy gond - fejezte be, majd távozott.
- Haver, ez aztán a ciki - mondta Kevin és ő is ment a dolgára. David még küldött felém egy elnéző mosolyt, majd követte Kevint.
- Ha gondolod én itt maradok vele, míg tájékoztatod apád - ajánlotta fel Aaron.
- Köszönöm, és sietek - majd ezzel otthagytam.
 Mikor beértem a főépületbe, azonnal apámhoz mentem. Útközben sokszor megállítottak, kérdezgettek és faggatóztak az állapotáról. Amikor végre sikerült elérnem a dolgozó szobáját megálltam. Rendeztem a gondolataim, majd kopogtam és egy "Tessék" után lenyomtam a kilincset és beléptem a helységbe. Rajta kívül senki sem volt bent, így elkezdtem volna de közbeszólt:
- Mi van vele? - kérdezte.
- Hát...kb. 3-4 hónapnyi emlék esett ki neki, így nem emlékszik sem az elrablásra, sem a többire - mondtam el gyorsan a lényeget.
- Ez nagyon jó hír - lelkesedett fel, amit nem értettem.
- Miért?
- Semmi, semmi! Ha csak ennyi, akkor távozhatsz - közölte, majd kérésének eleget téve elhagytam a helységet.
 Visszamentem a szobámba és megvártam míg visszajön Aaron. Este unalmamban lementem az edzőterembe és ekkor láttam meg, hogy néhány tornaszer szét van szórva. Megkerestem Bobot és megkérdeztem ki hagyta így azokat, mire a válasz az volt, hogy "a hercegnő". Miután kellően elfáradtam, visszaballagtam és beledőltem az ágyamba.
 Másnap reggel a telefonom eszeveszett csörgésére keltem. Megnéztem ki a hívó, majd felvettem.
- Kevin! Mit akarsz ilyen korán? - tértem egyből a lényegre.
- Semmi! Csak gondoltam felkeltelek mielőtt berontok illetve berontunk hozzád - mondta és éreztem a hangján, hogy vigyorog.
- Jól van gyertek - adtam be a derekam, és szó szerint berobban 3 legjobb haverom.
- Na jól aludtál? - kérdezte David
- Jobban, ha nem keltettetek volna fel - panaszkodtam, mire  három párna repült felém.
 Még beszélgettünk egy ideig, majd éhség miatt lementünk reggelizni. Miután végeztünk, mindenki visszasétált a szobájába. Felöltöztem és átmentem Jázmin szobájába. Kerestem neki is egy megfelelő ruhát, majd lementem hozzá a börtön-gyengélkedőbe.

Jázmin szemszöge:
Miután kimentek bejött egy fiú, aki elég szimpatikus volt(mint később megtudtam Aaronnak hívták). Hozott valami kaját és letett egy csomagot mellém. Mikor befejeztem az evést megkérdeztem, hogy mi van benne.
- Ruha - jelentette ki vidáman - Nyugodtan nézd meg.
 Megnéztem és nem értettem miért kapom(táska nélkül).
- Ezt miért kapom? Nem is ismersz! - kérdeztem
- Csak gondoltam nem olyan kényelmes már az, ami rajtad van - magyarázta.
 Felvettem a ruhát, majd kijelentette, hogy elvisz sétálni. Nem akartam elhagyni a biztonságot jelentő szobát, így inkább beszélgetni kezdtünk. Egy idő után valószínüleg elaludhattam, mert mikor újra kinyitottam a szemem éles fénnyel találtam szembe magam. Közelebb mentem az ablakhoz és kinyitottam, hogy kiszellőzzön a szoba. Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett az a srác, akit akkor láttam, amikor felébredtem.
- Szia! Hogy aludtál? - köszönt vidáman, majd elém tett egy tálcát. - Ezt neked hoztam. Biztosan éhes vagy.
- Ööm....köszönöm és jól. Jázmin - mondtam és már neki is láttam eltüntetni a kaját.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Jázmin, mármint a nevem. Téged hogy hívnak?
- Joshua, de mindenkinek csak Josh - válaszolta. - Jaj, ezt elfelejtettem odaadni - mondta, majd átnyújtott egy táskát.
- Nagyon szépen köszönöm.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni.
- Oké, csak ha nem gond szeretnék átöltözni - mondtam, miközben a ruhára mutattam. Bólintott és kiment a helységből. Elvégeztem a reggeli teendőim és felvettem a ruhát, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem hozzá.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte, amire egy bólintással válaszoltam.
 Végigmentünk egy nagyon hosszú folyosón és nemsokára kint is voltunk a szabadba.Lementünk a partra, majd onnan a városba. Útközben találtunk egy gazdátlan kutyust, vagyis nem igazán, mivel volt póráza és bilétája is. Ugyan továbbmentünk, de utánunk szegődött, így magunkhoz "vettük".
- Vissza kéne mennünk a palotába - mondta Josh.
- Nem akarok. egész életemet kastélyban töltöttem és most végre szabadnak érzem magam, tehát nincs kedvem visszamenni - magyaráztam.
- De....
- Kérlek...Hallod ezt? - kérdeztem, mikor meghallottam és nem sokkal később megláttam egy csapat táncost az utca túl oldalán.
 Mire odaértünk már vége lett, de hamarosan elkezdtek egy újabb koreográfiát, amiben csak egy srác táncolt. Mindenkit ujjongott és tapsolt a pasasnak. Mikor véget ért továbbindultunk. Beültünk egy kávézóba, ettünk egy-egy sütit és ittunk hozzá egy-egy kávét. Megettük, majd elindultunk vissza a palotába, nem nagy örömömre.

 Visszaérve kaptuk a lecseszésből, amiért nem szóltunk senkinek, habár mentségemre szóljon én nem tudtam erről. Megmutatta a szobámat, majd magamra hagyott. Találtam egy órát az egyik éjjeliszekrényen, így már tudtam, hogy mennyi az idő. Nem telt el 20 perc sem, amikor Aaron kopogott és lépett be a szobába.
- Szia! Örülök, hogy jobban vagy - mondta lelkesen.
- Szia, mire ez a nagyon jó kedv? - kérdeztem.
- A király látni szeretne - kezdte, mire csak bólintottam, majd végignézett rajtam és folytatta - Ugye nem így akarsz megjelenni előtte?
- Miért mi a baj ezzel a ruhával?
- Semmi csak...szerintem keressünk egy másikat - ajánlotta fel a segítséget és nekiláttunk ruhát választani.
 Elég sokáig válogattunk, mivel vagy nekem vagy neki nem tetszett a kiválasztott darab. Végül sikerült olyat választani, ami mindkettőnknek tetszett és még jól is állt. Átöltöztem, majd a fejembe nyomott egy diadémot és lekísért a királyhoz. Mikor beléptünk a szobába mindenki csendben maradt és feszülten figyelte, ahogy odasétálunk az uralkodóhoz.
- Nagyon örülök, hogy találkozhattunk Hercegnő. A nevem William Charles Delon - mondta vidáman és éreztem, hogy szívem szerint képentörölném.
- Köszönöm a meghívást - válaszoltam hasonló hangnemben, amitől egyből eltűnt a mosoly az arcáról.
- Jázmin örülök, hogy eljöttél. Lenne kedved meginni valamit? - kérdezte Josh.
- Persze - válaszoltam, majd otthagyva Charlest az asztalhoz kísért. - Köszönöm!
- Mégis mit? - kérdezte.
- Azt, hogy elhoztál apád közeléből. Annyira tenyérbemászó, hogy szívesen felpofoznám - magyaráztam neki.
- Nincs mit. Én is megtenném, ha nem lenne az apám - mosolygott rám és közben felém nyújtott egy teli poharat.
 Beszélgettünk, majd mikor sötétedni kezdett kimentünk sétálni a kertbe. Amikor nagyon hűlni kezdett a levegő visszamentünk az épületbe. visszakísért a szobámba, elköszönt és egyből beájultam az ágyba