Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, bár szerintem kissé összecsapott lett
Komiknak örülnék legyen az rossz vagy jó
Jó olvasást!
- Hát te?- kérdeztem Alexát.
- Aggódtam érted és....- kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem úgy értem, hanem hogy hogy kerülsz ide? Azt hittem hazautaztál a szüleidhez az ünnepekre.- mondtam.
- Nem, akkor este Linnél aludtam és tegnap délután érkeztem- válaszolta.
- Annyira örülök neked- közöltem vidáman, majd a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
- Én is neked, de szerintem most már menjünk, mert nem szeretném ha megbetegednél- jelentette ki és elkezdett a kocsi felé húzni. Ekkor hirtelen valami neki ment a lábamnak és megálltam, majd lenéztem. Csak akkor vettem észre, hogy megfeledkeztem az én csöpp "megmentőmről".
- Phil, kié ez a kiskutya?- kérdeztem értetlenül a nagybátyám.
- A tiéd, amolyan sajnálom,hogynembíztambennedéskérlekbocsájtsmeg ajándék és komolyan gondolom. Tudod jól, hogy megígértem anyádnak, hogy vigyázok rád és tudom néha túlzásba viszem, de nagyon féltelek. Ugye megérted?- kérdezte Philip.
- Igen, de te még értsd meg, hogy nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni. Egyébként van már neve?- kérdeztem.
- Még nincs- jött a válasz.
- Akkor Shasta legyen a neve- mondtam, majd beültem a kocsiba és hazamentünk.
Corin készített nekünk forrócsokit és vacsorát amit Lillyvel és Alexával a szobámba fogyasztottunk el. Miután Lilly Visszament a szobájába megszólalt Alexa mobilja.
- Igen?- szólt bele.- Öhm... Várj egy kicsit kihangosítom. Na most már mondhatod- bátorított a hívót.
- Minden rendben Nálatok? Damon teljesen ki van akadva, hogy nem tudja mi van Jázminnal. Ugye azért már megtaláltátok már?
- Igen megvagyok és nincs semmi bajom Alex. Nyugodtan mond meg Damonnek, hogy csak lemerült a telefonom és ezért szakadt meg a vonal- válaszoltam a kérdésekre.
- Várjatok, én is kihangosítom.... Na, mi történt pontosan?- kérdezte Damon.
- Semmi csak elmentem sétálni, aztán lemerült a telóm és eltévedtem az erdőben, de most már itthon vagyok- válaszoltam. Beszélgettünk egy ideig, majd feltettem egy számomra igen fontos kérdést.- Ti most hol vagytok?
- A svájci Alpokban, miért kérdezed?-kérdezte Damon.
- Csak mert elegem van Philből és ha nem gond leutaznék illetve leutaznánk hozzátok, ha nem baj- mondtam.
- Dehogy baj. Örömmel várunk titeket. Mikor jöttök?- érdeklődött.
- Szerintem december 23-án. Akkor úgy se fog feltűnni senkinek, ha lelépünk.
- Már alig várom, hogy találkozzunk- jelentették ki egyszerre.
Még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntek és letették. Alexával hülyültünk egy kis ideig, majd olyan éjfél körül elnyomott minket az álom.
1 héttel a szökés előtt:
1 hét telt el azóta, hogy eltévedtem az erdőben és megkaptam álmaim kutyusát Shasta-t. A házból sem tudok úgy kilépni, hogy ne követne mindig egy testőr,de ha sétálni megyek akkor kb. az összes jön velem és a kutyával. Egyszer ezt szóvá is tettem nekik.
- Komolyan mondom, nem fogok eltévedni- magyaráztam már vagy 100-adszorra.
- Mi megértünk, de a biztonságod érdekében nem mehetsz el sehova kíséret nélkül. Érted?- kérdezte George.
- Persze, de akkor is- kezdtem el tiltakozni, ám hasztalan lett volna, így inkább csendben maradtam.
Minden egyes nap számomra kínszenvedés volt, amit a lányok megpróbáltak feldobni. Többek közt elmentünk megvenni a báli ruhákat, ajándékot vettünk, hócsatáztunk, és besegítettünk a konyhán.
Szőkés előtt 1 nappal:
Mindenki karácsonyi hangulatban égett. Feldíszítettük a fát, az udvart. Segítettünk sütit sütni, előkészíteni a fogadásra a kaját, majd elmentünk sétálni Shasta-val. Másnap korán keltünk Alexával és még bepakoltuk a kimaradt cuccainkat a bőröndökbe, majd elrejtettük őket, hogy ne legyenek szem előtt, majd lementünk a konyhába a többiekhez.
- Sziasztok! miden rendben?- érdeklődött Liz.- A fogadás 7-kor kezdődik. Jázmin te nyitod az estét és utána "szabad" vagy- tette idézőjelbe az szabad szót.
- Oké és addig mit csinálunk?- jött Lillytől egy értelmes kérdés.
- Hócsata- kiáltott fel mindenki egyszerre.
Elrohantunk a kabátokért, majd kivágódtunk az udvarra. Azonnal fedezéket kerestünk, hogy legyen honnan védekezni. Mindenki mindenki ellen volt, amiből a végén hóember építés lett. A hecc kedvéért fejjel lefele raktuk össze szegényt. Egész délelőtt ezt csináltuk, aminek az lett a következménye, hogy délutánra mindenki elfáradt, de készülni kellet a bálra. Megkajáltunk, majd mindenki felment a szobájába készülődni. Mivel megbeszéltük, hogy megcsináljuk egymás haját és sminkjét, így hozzám jött át mindenki (mivel az enyém a legnagyobb szoba). Maryon csinálta az én hajam, én Kimét, ő Alysonét, ő pedig Alexáét és Alexa Maryonét. A sminket azt csak és kizárólak Alyson csinálta, mert kijelentette "nem szeretné, ha hülyén néznénk ki". Kb. 6-ra mindannyian készen voltunk, ezért volt egy kis szabad elfoglaltság. Miután majdnem mindenki kiment a szobából Alexával összesúgtunk.
- Akkor fél 10-re legyél indulás kész. Vagyis 9-kor fölmegyünk átöltözni és szépen csendben kiosonunk a hátsó bejárton. Taxit már hívtam, tehát semmi feltűnő nem lehet a viselkedésünkben. Vili?- kérdeztem.
- Aha- jött az értelmes válasz.
A vendégek érkezése folyamatos volt, így egy perc nyugtom sem volt 7-ig. Pontban 7-kor Phil figyelmet kérve megköszönte mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepel, majd jöhetett a nyitótánc. Nagyon szeretem ezt a számot, mert kicsikért mindig ezt dúdolta nekem Liz. Mikor véget ért a szám még táncolnom kellet néhány "nagy és befolyásos" emberrel, majd szabad lettem. Mivel még volt egy kis időm küldtem a srácoknak egy SMS-t, hogy mikorra vagyunk várhatóak. Az idő csiga lassan vánszorgott, de a ruhára való tekintettel, jeleztem Alexának, hogy ideje lenne készülődni. Felmentünk a szobáinkba, átöltöztem , majd a megbeszélt találkozó pontra mentem a csomagjaimmal együtt. Nem sokkal később Alexa is megjött és már indultunk is kifelé a taxihoz. Gyorsan megvettük a jegyeket, fölszálltunk a gépre, ami Svájcba ment. Röpke 3 óra alatt elértük Genfet, ahol a fiúkkal találkozunk. Leszálltunk a gépről és a csomagokat vártuk, amikor valaki hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam, ezzel elvesztve az egyensúlyom, de még időben elkapott az illető, mielőtt eltanyáltam volna.
- Szia csak nem megijesztettelek- mosolygott édesen Damon.
- Nem, csak mostanában szokásom szívinfarktust kapni és egyensúlyt veszteni- mondtam kissé dühösen, majd látva szomorú arcát megöleltem.
- Akkor szedjük össze a csomagjaitokat és induljuk- ajánlotta Alex, akit szintén megöleltem.
- Ja majd' elfelejtettem, senki nem tudja, hogy eljöttünk, tehát ha lehetséges ti se mondjatok semmit- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel
- Oké, de légyszi hagyd abba ezt- mutatott Alex rám, mire bólintottam.
Kimentünk a reptér elé és beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzájuk. Megmutatták a szobánkat, majd Jó éjt kívántunk neki és egyből elnyomott minket az álom. Reggel...
Még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntek és letették. Alexával hülyültünk egy kis ideig, majd olyan éjfél körül elnyomott minket az álom.
1 héttel a szökés előtt:
1 hét telt el azóta, hogy eltévedtem az erdőben és megkaptam álmaim kutyusát Shasta-t. A házból sem tudok úgy kilépni, hogy ne követne mindig egy testőr,de ha sétálni megyek akkor kb. az összes jön velem és a kutyával. Egyszer ezt szóvá is tettem nekik.
- Komolyan mondom, nem fogok eltévedni- magyaráztam már vagy 100-adszorra.
- Mi megértünk, de a biztonságod érdekében nem mehetsz el sehova kíséret nélkül. Érted?- kérdezte George.
- Persze, de akkor is- kezdtem el tiltakozni, ám hasztalan lett volna, így inkább csendben maradtam.
Minden egyes nap számomra kínszenvedés volt, amit a lányok megpróbáltak feldobni. Többek közt elmentünk megvenni a báli ruhákat, ajándékot vettünk, hócsatáztunk, és besegítettünk a konyhán.
Szőkés előtt 1 nappal:
Mindenki karácsonyi hangulatban égett. Feldíszítettük a fát, az udvart. Segítettünk sütit sütni, előkészíteni a fogadásra a kaját, majd elmentünk sétálni Shasta-val. Másnap korán keltünk Alexával és még bepakoltuk a kimaradt cuccainkat a bőröndökbe, majd elrejtettük őket, hogy ne legyenek szem előtt, majd lementünk a konyhába a többiekhez.
- Sziasztok! miden rendben?- érdeklődött Liz.- A fogadás 7-kor kezdődik. Jázmin te nyitod az estét és utána "szabad" vagy- tette idézőjelbe az szabad szót.
- Oké és addig mit csinálunk?- jött Lillytől egy értelmes kérdés.
- Hócsata- kiáltott fel mindenki egyszerre.
Az én ruhám |
Maryon ruhája |
Alexa ruhája |
Alyson ruhája |
Kim ruhája |
- Akkor fél 10-re legyél indulás kész. Vagyis 9-kor fölmegyünk átöltözni és szépen csendben kiosonunk a hátsó bejárton. Taxit már hívtam, tehát semmi feltűnő nem lehet a viselkedésünkben. Vili?- kérdeztem.
- Aha- jött az értelmes válasz.
A vendégek érkezése folyamatos volt, így egy perc nyugtom sem volt 7-ig. Pontban 7-kor Phil figyelmet kérve megköszönte mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepel, majd jöhetett a nyitótánc. Nagyon szeretem ezt a számot, mert kicsikért mindig ezt dúdolta nekem Liz. Mikor véget ért a szám még táncolnom kellet néhány "nagy és befolyásos" emberrel, majd szabad lettem. Mivel még volt egy kis időm küldtem a srácoknak egy SMS-t, hogy mikorra vagyunk várhatóak. Az idő csiga lassan vánszorgott, de a ruhára való tekintettel, jeleztem Alexának, hogy ideje lenne készülődni. Felmentünk a szobáinkba, átöltöztem , majd a megbeszélt találkozó pontra mentem a csomagjaimmal együtt. Nem sokkal később Alexa is megjött és már indultunk is kifelé a taxihoz. Gyorsan megvettük a jegyeket, fölszálltunk a gépre, ami Svájcba ment. Röpke 3 óra alatt elértük Genfet, ahol a fiúkkal találkozunk. Leszálltunk a gépről és a csomagokat vártuk, amikor valaki hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam, ezzel elvesztve az egyensúlyom, de még időben elkapott az illető, mielőtt eltanyáltam volna.
- Szia csak nem megijesztettelek- mosolygott édesen Damon.
- Nem, csak mostanában szokásom szívinfarktust kapni és egyensúlyt veszteni- mondtam kissé dühösen, majd látva szomorú arcát megöleltem.
- Akkor szedjük össze a csomagjaitokat és induljuk- ajánlotta Alex, akit szintén megöleltem.
- Ja majd' elfelejtettem, senki nem tudja, hogy eljöttünk, tehát ha lehetséges ti se mondjatok semmit- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel
- Oké, de légyszi hagyd abba ezt- mutatott Alex rám, mire bólintottam.
Kimentünk a reptér elé és beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzájuk. Megmutatták a szobánkat, majd Jó éjt kívántunk neki és egyből elnyomott minket az álom. Reggel...
Juj csajszikám :D imádtam a részt és tudom, hogy mindegyikre ezt írom, de na..ez így van :) Igazándiból , máskép képzeltem el , amikor meséltél , de így sokkal jobb lett :D az elején tudtam h Alexa lesz ott (^^) és végre kibékültek..:) szegéyn Jázmint pedig nagyon sajnáltam, mindig mindenki figyeli és egy csepp magánélete sincs :/ a ruhák pedig váóó *.* van érzésed báli ruhákkal kapcsolatban :D amugy pedig a hóemberes képet szerintem rosszúl linkeleted, de így is meglehetett találni , amit akartál szerintem :) és mellesleg a két lány ruhálya is tetszett... na és jön a kedvenc részem , a reptéres :D csak kár hogy olyan hamar véget ért a napjuk.. de megértem, sok minden történt velük és fáradtak voltak :)alig várom a követekzőt *.* wáá siess *.* :D ♥
VálaszTörléssietek ám, csak győzd kivárni
Törlés