2012. december 1., szombat

5. fejezet

 Mikor felértem a szobámba egyből az ágyra vetettem magam és sírni kezdtem. Kicsivel ezután valaki kopogott az agytón.
- Menj el. Nem akarok senkivel sem beszélni- közöltem, ám az illetőt nem nagyon hatottam meg ezért benyitott és odajött hozzám és vigasztalni kezdett.
- Cssss... mi a baj? Te sírsz?- kérdezte Alexa. Azt tudni kell rólam, hogy a szüleim halála óta nem sírtam mások előtt, de most megtörni látszik a magam köré gondosan felépített fal
- Nem én csak...nem tudom mi van velem- szipogtam.
- Mért mi történt a kertben?- kérdezett még mindig.
- Hát nem tudom csak olyan furán kezdet nézni és én meg úgy éreztem mintha ezer + egy pillangó lenne a gyomrom helyén. Szerinted mit jelent ez?- kérdeztem már kicsit nyugodtabban.
- Te lány SZERELMES vagy belé és szerintem ő is beléd- mondta mosolyogva Alexa
- Az nem lehet- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, de Alexa csak mosolygott tovább.- Az tény, hogy aranyos sőt még tetszik is de az nem lehet szerelem- sápadtam el.
- De pont ezt hívják szerelemnek- mondta Alexa és ekkor a lányok is megjelentek az ajtóban. Alyson ismer a legrégebben és ő sem látott még így kiborulva ezért mindannyian megöleltek és kibeszéltük a ma történteket. Elég sokáig beszélgethettünk, mert másnap arra ébredtem, hogy mennyien elfértünk egy ágyon.!

 ~*~*~*~*~*~

Viktoria Lorely
 Gyorsan kikászálódtam az ágyból és csendben készülődni kezdtem, mert 9-re a táncteremben kéne lennem és hát eléggé elaludtam. Írtam a lányoknak egy cetlit, miszerint "Elmentem a próbára, majd jövök". Szerencsémre hamar megtaláltam megtaláltam az épületet ahol bentről már szólt a zene. Belépve nagyon meglepődtem, mert egy csodálatos modern teremben találtam magam ami egyből rabul ejtett. Nem sokkal később egy fiatal lány jött oda hozzám, aki kedvesen üdvözölt.
- Szia!- köszönt kedvesen- A nevem Viktoria Lorely, de mindenki Torinak szólít. Te bizonyára Jázmin vagy?- kérdezte.
- Igen, örülök, hogy megismerhetlek- köszöntem, majd Tori tovább faggatott.
- Szóval... látom jó ritmusérzéked van, ezért megkérhetlek, hogy mutasd meg mit tudsz és utána megbeszéljük a többit- kérte. Beleegyeztem és elindított egy számot, majd elkezdtem táncolni. Miután a szám véget ért én is befejeztem a táncot, ám Tori csak nézet és nem szólt semmit.
- Hát... ez nagyon klassz volt. Hány éve táncolsz?- kérdezte ámuldozva.
- Olyan 7-8 éves korom óta táncolok, de 3 éve abba hagytam, mert sokat kellet utaznom és nem tudtam eljárni rendszeresen a próbákra- válaszoltam őszintén.
- Értem, de ez meg sem látszik a mozgásodon. Mmm.... szerintem az előbbi zenére kéne táncolnod, és  mutatom  a koreográfiát, neked csak annyi a feladatod, hogy megpróbálod utánozni. Oké?- kérdezte, majd válaszként bólintottam. Már órák óta próbáltunk és a tánc felét meg is tudtam jegyezni, amikor megszólalt a mobilom. Intettem Torinak, hogy halkítsa le a zenét és már fel is vettem.
- Igen, tessék?- szóltam bele és kis várakozás után a hívó is beleszólt.
- Elnézést a zavarásért. Jázmin Alexia Songot keresem-  mondta és azon nyomban felismertem. Damon volt az.
- Én vagyok az, miben segíthetek?- kérdeztem tőle.
- Azért hívtalak, mert érdekelne, hogy találkozhatnánk valahol- kérdezte.
- Sajnos ma még van egy korcsolya edzésem és kb.4kor végzek, de utána tudunk találkozni ha gondolod- mondtam.
- Nekem oké és hol találkozzunk? Hyde Park jó?- kérdezte immár izgatottan
- Oké akkor ott leszek 4:15-re- válaszoltam mire ő beleegyezett. Elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.
 Még vagy 1,5 órát próbáltuk mikor Tori ebédszünetet rendelt el ha már dél van. Megebédeltünk, és ezt követően megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk a tánc betanulását. Elbúcsúztunk egymástól és távoztam az épületből. Felhívtam Alexát és Lint, hogy találkozzunk mielőtt korizni mennék. Alexa egyből belement, de Linnek nem volt jó, mert órára kellet mennie, így nem tud eljönni.
 A kori edzés 2kor kezdődik, így volt 1,5 órám beszélgetni Alexával, aki elég hamar meg is érkezett. Őt két másik ember követte, akiket azonnal felismertem és szinte a nyakukba ugorva üdvözöltem.........
Lukas és Tristan Devons
- Szia pici lány- köszönt Lukas és megpörgett a levegőben, majd letett és szorosan megölelt.
- Szia hercegnő- köszönt Tristan is, aki megölelt és egy puszit adott a hajamba.
- Sziasztok srácok- öleltem át őket egyszerre- jó újra látni titeket. Had mutassam be nektek a legjobb barátnőmet Alexa Degast. Alexa ők itt a testőreim és fogadott bátyáim Lukas és Tristan Devons.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket- mondta Alexa.
- Mi is hasonlóképpen- mondák egyszerre a fiúk- Hova megyünk?- kérdezte Tristan.
- Nekem még edzésre kell mennem, utána Damonnel találkozok és csak Alexa jön velem. Mért ti is jönni akartok?- kérdeztem őket és reméltem, hogy nem lesz a válaszuk.
- Ez nem kérdés- mondta Lukas, majd folytatta- mi is megyünk, hisz vigyázni kell rád nehogy bajod essen. Különben sem mászkálhatsz egyedül.
- Nem vagyok 5 éves, hogy vigyázni kelljen rám. Meg tudom magam védeni ha kell és nem lennék egyedül, mivel Alexa is velem lesz- mondtam és elkezdtem durcizni. A fiúkat nem nagyon hatottam meg , ezért inkább befejeztem és elindultunk a kori pályára.
Jacq 
(teljes nevét nem árulta el)
 Nem kellet sokat gyalogolni mert Kimék úgy intézték, hogy a táncterem és a kori pálya közel legyen egymáshoz. Szerencsénkre az edzőn kívül senki sem volt ott, így hamar letudtuk a bemutatkozás
és engem egyből felterelt a pályára. Mutatott pár egyszerű figurát amit sikerült esés nélkül megtanulni, majd az egyre nehezebb mutatványok és koreográfiák következtek. Szinte minden második próbálkozásnál elbuktam, így Jacq jobban látta ha mára inkább befejezzük. Elköszöntünk tőle és kiléptünk a sötétedő London utcáira.
- És most hova tovább?- érdeklődött Lukas és Tristan
- Ti haza, nekem még találkám van egy ismerősömmel. Alexa lenne kedved eljönni velem?- kérdeztem és némi könyörgést lehetett kiérezni a hangomból.
- Persze szívesen- egyezett bele egyből.- Hova megyünk?- kérdezte.
- Majd elmondom- mondtam.
- Nem mehettek egyedül lányok!- tiltakozott Tristan- Mi van akkor ha megtámadnak titeket és mi nem vagyunk ott, hogy megvédjünk? Én nem akarok utána Philppel találkozni- aggodalmaskodott.
- Nem lesz semmi bajunk és Philipet meg bízzátok rám- mondtam ellenkezést nem tűrően- különben nagylány vagyok tudok vigyázni magamra.
 Ezután a fiúk belátták jobban teszik ha nem húznak fel, mert különben annak semmi jó nem lesz a vége inkább elköszöntek és elindultak a szálloda felé. Alexával szépen lassan a Hyde Parkoz sétáltunk és közben beszélgettünk illetve forró csokit ittunk, hogy felmelegítsük magunk.
- Jázmin! mikor mondod el neki, hogy mit érzel iránta?- érdeklődött.
- Nem hiszem, hogy elmondom, mert nem tudom hogy ő mit érez irántam- válaszoltam- de ha lehet ezt a témát kerüljük inkább.
- Oké! Néz az ott nem Damon és Alex?-kérdezte.
- De igen- mondtam. "hát ezt már sehogy sem úszom meg"-gondoltam. Időközben odaértünk hozzájuk, így a beszélgetésük és a mi beszélgetésünk is abbamaradt.
- Sziasztok- öleltek meg minket kedvesen, amit viszonoztunk is.- Örülök, hogy el tudtál jönni Jázmin- mondta Damon alig hallhatóan
- Én is örülök neki. Ugye nem baj, hogy Alexa is eljött?- kérdeztem és kíváncsian vártam a válaszukat.
- Nem dehogy, mint látod engem is elkísért Alex- biccentett a srác felé-- Beszélhetnénk négy-szem közt?- kérdezte.
- Persze, hogyne- mondtam, bár féltem ettől egy kicsit. Alexa és Alex elindultak a park kijárata felé, hogy ne zavarjanak, így kettesben maradtam VELE.
- Miért kerülsz a bál óta?- kérdezte komolyan Damon.- Remélem nem bántottalak meg semmivel- mondta őszintén.
- Nem, dehogy. Semmivel sem bántottál meg csak...elkezdett fájni a fejem és jobbnak láttam inkább bemenni az épületbe- válaszoltam és ügyesen kitértem az igazság elől.
- A srácok az mondták, miután visszamentél a terembe mindenkitől elköszöntél és elviharoztál. Nem gondoltam rá, hogy esetleg fáradt lehetsz. Bocsánat- mondta és közben lesütötte a szemét, hogy még véletlenül se keljen a szemembe néznie.
- Semmi gond nem tudhattad. Meddig vagytok még Londonban?- kérdeztem csak hogy kerüljem a további kérdezősködést.
- Még vagy 3 hét december 10-én utazunk el. Miért?- érdeklődött felcsillanó szemekkel
- Csak gondoltam átjöhetnétek Mikulásozni. Ez nálunk olyan hagyomány féleség. Mindenki húz egy nevet és annak a személynek csinál ajándékot Mikulásra. Lenne kedvetek beszállni? - kérdeztem immár én is lelkesen.
- Szerintem igen, mikor húzunk?- kérdezte
- Szerintem most pénteken. Gyertek át és akkor egyszerre húz mindenki- ajánlottam fel.
- Rendben ott leszünk- egyezett bele szinte azonnal, majd elbúcsúztunk egymástól és megkerestük a két jómadarat.
 Elindultunk haza Alexával és elmesélte, hogy meghívta Alexéket Mikulásozni, én ugyan ezt elmondtam neki és csak nevetni tudtunk rajta, hogy meg sem beszéltük, de mind a ketten meghívtuk a srácokat. Mikor hazaértünk Alysonék alaposan kifaggattak minket arról, hogy hol voltunk ilyen sokáig és miért nem vettük fel a mobiljainkat, mire azt feleltük hogy lemerültek. Még sokáig beszélgettünk, majd mindenkit elnyomott az álom és másnap reggelig fel sem keltünk.



2 megjegyzés:

  1. Nagyon jóó :d Hát elégé átírtad azt , amit beszéltünk , de így is tetszik, sőt talán még jobban is :)) Kíváncsi vagyok ki -kit húz :P remélem hamar tudod hozni a 6. at :)) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amilyen hamar tőlem telik illetve időm engedi azonnal hozom a kövit :)

      Törlés