11. fejezet

 Remélem mindenkinek tetszeni fog és komikat is kapok.
Nem lett túl hosszú, de remélem elnyeri mindenki tetszését.

Mindenkinek kívánok Boldog Új Évet!

Még beszélgettünk egy ideig aztán mindkettőnket elnyomott az álom.

  Reggel arra ébredtem, hogy valami vagy inkább valaki "szuszog" mellettem. Óvatosan felnézetem és megláttam Damon kíváncsi arcát.

- Miért nézel így?- kérdeztem.

- Hogy?- kérdezett vissza értetlenül. majd leesett neki, hogy még mindig bámul.- Ja így... valami szépet láttam.

- És mit?- faggattam tovább, miközben felültem az ágyon.- Hogy kerültél az ágyamba?

- Téged és, ha jól emlékszem beszélgettünk és nagy valószínűséggel elaludhatunk- mondta, majd észrevette, hogy lemásztam az ágyról.- Hova mész? Itt hagysz egyedül?-vágta be a durcit.

- A fürdőbe. Gondoltam rendbe szedem magam, mielőtt reggelizni megyek. Miért talán félsz?

- Én aztán nem-válaszolta büszkén.

- Oké!- és ezzel be is mentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, magam köré tekertem egy törölközőt, ám ekkor észrevettem, hogy a ruhám kinn maradt. Résnyire nyitottam az ajtót, mikor megbizonyosodtam arról, hogy 'tiszta a levegő' visszaosontam a szobámba, majd kikerestem a ruhám.

- Khm...igazán ne zavartasd magad. Engem nem zavar, ha előttem öltözöl át- mondta, mire azonnal megfordultam és a kajánul vigyorgó képével találtam szembe magam.

- Álmodik a nyomor hapsikám- közöltem vele.- A fürdő szabad, ha gondolod...

- Ez szép és jó, csak épp másik pólóm nincs amit felvehetnék ehelyett-mutatott a tegnapi ruhadarabra.

- Várj talán van egy FIÚS pólóm- mondtam kihangsúlyozva a megfelelő szót- Áh meg is van.

- Köszönöm. Áh el is felejtettem csörgött a mobilod. Phil hívott, szerintem hívd vissza.

- Jó.

 Ezzel elvonult, én pedig tárcsáztam a nagybátyámat. 4-et  csörgött, mire felvette.

- Igen?-szólt bele kissé kómás hangon.

- Bácsikám! Miért hívtál?-kérdeztem.

- Mikor jöttök és hányan?-kérdezett vissza.

- Ma este vagy holnap délelőtt és 6-an-mondtam szomorúan, amikor eszembe jutott a veszekedésem Alexával. Még beszélgettünk egy ideig, aztán elbúcsúzott és letette.

 Éppen indultam kifele, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja és Damon lépett ki onnan egy törcsibe csavarva. Olyan gyorsan vágódtam ki a szobából amennyire csak lehetett és egyből a konyhába mentem. Kiérve megkerestem a reggelim hozzávalóit és letelepedtem az asztalhoz.

 Már majdnem befejeztem, mire a többiek kiszállingóztak a szobáikból. Nem igazán lepett meg, hogy az összes fiú nálunk töltötte az éjszakát. Elkezdtünk beszélgetni a lányokkal, amibe a fiúk nem nagyon tudtak beleszólni.

- Tehát mikor indulunk?- tettem fel az egyszerű kérdést.

- A késő délutáni repülővel utazunk Írországa- felelte Kim, majd kis szünet után folytatta.- Lin nem jön velünk, mert hazautazik a szüleihez karácsonyra sé a tegnapi vitátok után szerintem Alexa is inkább hazamegy.

- Értem,... akkor elmentem csomagolni- nyögtem ki valami értelmes mondatfélét.

- Oké, rendben. Ugye tudod, hogy nem kell sokat pakolnod, hisz ott is vannak ruháid- anyáskodott Maryon.

- Nem kell emiatt aggódnod, nem akartam és megköszönném, nem anyáskodnál felettem, mivel nem vagy az anyám- mondtam dühösen és beszáguldottam a szobába és pakolni kezdtem.

 Fél óra múlva kopogtak az ajzón.- Tessék!

- Bejöhetek?-kérdezte Maryon.

- Persze. Miben segíthetek?- kérdeztem, miközben behúztam a bőröndöm cipzárját.

- Szeretnék bocsánatot kérni az előbbiekért, én....- szabadkozott, de félbeszakítottam

- Ne haragudj, csak tudod jön a karácsony és nagyon hiányoznak a szüleim- kezdtem, de közben eleredtek a könnyeim.

 Beszélgettünk és elmondta, hogy Alexa még tegnap este elutazott, illetve hogy a fiúk hazamentek. Mivel átcsacsogtuk a nap nagy részét elment pakolni.

 Este 10-re volt foglalva a jegyünk New Ross-ba tartó járatra. Kivitettünk magunkat a reptérre, közben odaszóltam Philnek, hogy mikor érkezünk. A reptéren szinte alig voltak így hamar túlestünk az általános ellenőrzéseken. A kapukon túl Lukas és Tristan várt minket, majd egy hang közölte, hogy megkezdhetjük a beszállást. Rettentően bántam a tegnap esti vitámat Alexával, de igazam volt szerintem-gondolkoztam el ezen. Merengésemből Alyson rántott vissza, mikor azt mondta, hogy landolunk. Miután leszálltunk szomorúan szálltam le és ballagtam a kijárat felé, ahol Carlos, a sofőr már várt minket. Beszálltunk és elvitt minket a villához, ami egy kisebb kastélyra emlékeztetett. Leparkoltunk, majd kiszálltunk és bementünk az épületbe. Az előcsarnokban Lilly egyből a nyakamba ugrott és szorosan megölelt, amit viszonoztam.

 

- Rég láttalak húgi- mondtam neki.

- Nem is, csak kedden jöttünk el . Nagyon hiányoztál nővérkém- mondta és eltoltam magamtól annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Ne sírj, most már itt vagyok és maradok veled. Oké?- kérdeztem, mire csak bólintott.

- Kis szívem! már nagyon vártunk- jött közelebb Phil és egy csontropogtató ölelésben részesített.

- Bácsikám, nem vagyok szívecske, tehát ha lehet ne hívj így.

- Jól van na.... csak már annyira hiányoztál. Rengeteg megbeszélnivalónk van, de előbb egyetek valamit.

- Nem vagyok éhes, inkább aludni szeretnék. Lilly alszol velem?-kérdeztem és megpillantottam a szemében a csillogást, ami számomra igent jelentet.

 Felmentünk a szobámba és kicsit meglepődtem, hogy habár az emeleten voltunk, mégis lefele ment a lépcső. Azonnal megtetszett a szoba és egyből az ágyra vetettem magam, Lilly pedig utánam. Nevettünk, hülyültünk egy ideig aztán elnyomott minket az álom. 

~Másnap~

Reggel sokkal vidámabban keltem, amire a hugicám rá is tett egy lapáttal, amikor csikizni kezdett. A kölcsön kenyér visszajár elvet vallottam, és én is csikizni kezdtem. A végén már mind a ketten a földön fekve röhögtünk, amitől már fájt a hasam, ezért felkeltünk és lementünk az ebédlőbe. Mikor beértünk megláttam egy számomra ismerős hajkoronát és nem hittem a szememnek.