4. fejezet

- Mi az valami baj van?- kérdeztem ijedten miközben kibontakoztam az öleléséből.

- Nem, dehogy- válaszolta vidáma- csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved találkozni velem?- érdeklődött, mire csodálkozva néztem rá.

- Szívesen találkoznék veled, de holnap nem jó. Este 8 kor lesz a szálloda megnyitója és egész nap el leszek havazva- válaszoltam, ám észrevettem szemeiben a csalódottságot és inkább folytattam.- Lenne kedvetek eljönni, mert annak nagyon örülnék és szeretnék látni pár ismerős arcot a sok idegen között- kértem őt.

- Örömmel elmegyünk- válaszolta ragyogó szemekkel.- És hol lesz?- kérdezte.

- Ha kapok valami elérhetőséget akkor később átküldöm a címet. Neked úgy rendben?- kérdeztem, erre elkérte a telefonom és beírta a számát, majd utána én is megadtam az enyémet. Miután végeztünk ezzel elbúcsúzott és visszament a többiekhez, én ugyan így tettem és elindultunk a szállodához.

 Éjfél volt mire megérkeztünk, ezért mindenki a saját szobájába ment és azonnal elaludt.

~ * ~ * ~ * ~

 Másnap reggel 6 kor keltem és miután elvégeztem reggeli teendőim illetve felvettem valami kényelmes ruhát szép sorban felkeltettem a lányokat. Megreggeliztünk és a többiek gyors elkészülése után lementünk a hallba.

- Szép jó reggelt mindenkinek!- köszöntött minket Louis és Sandy a recepciósok.

- Jó reggelt!- üdvözöltük őket egyszerre- A bálterem kész van?- kérdeztem kíváncsian.

- Természetesen- válaszolta Louis- Nyugodtan nézzék meg.

- Rendben- mondtam lelkesen.

 Mikor beértünk a terembe és szinte elakadt a lélegzetünk. A látvány lenyűgöző volt. Egy hatalmas terem volt vörös szőnyeggel, barokk beütéssel, a plafonról pedig egy kristály csillár lógott.
- Ez egyszerűen bámulatos- mondta Lin és Alexa egyszerre.- Ezt mind ti csináltátok?- kérdezték még mindig ámuldozva.
- Én semmit nem csináltam, de Alysonék annál többet- válaszoltam.
- Ez nem igaz, mert te választottad ki a színeket,- mondta Maryon- de szerintem is csodás lett- és ezzel mindenki egyet is értett.
 Miután kibámészkodtuk magunk, megebédeltünk majd felmentünk a lakosztályokba és kiválasztottuk a ruhákat a megnyitóra.

Jázmin ruhája

Alexa ruhája

Alyson ruhája

Lin ruhája

Kim ruhája

Maryon ruhája

 Ezután elküldtem Damonnek a címet amire nagyon hamar válaszolt. Még beszéltünk egy kicsit és megbeszéltük, hogy 8-ra jönnek a szállodához.  Később a lányok átjöttek és megcsináltuk egymás haját illetve sminkjét. Sokat szerencsétlenkedtem Kim hajával aki ezt megunva inkább megcsinálta magának. Szerencsémre én voltam az utolsó ezért velem hamarabb kellet végezniük, mert egyikőjük sem akart elkésni. Mikor leértünk az előcsarnokba, akkor láttuk, hogy még csak most szállingóztak be a bálterembe  az emberek. Megláttak minket a fiúk és odajöttek hozzánk és üdvözöltük egymást.
- Sziasztok! Elképesztően jól néztek ki lányok- mondta Dimitri és mindannyiunkat végig mért tetőtől-talpig.
- Dimitrinek igaza van bámulatosak vagytok- mondta Damon és közben engem figyelt aminek az lett a következménye hogy elpirultam.
- Köszönjük srácok, de szerintem menjünk be mert Jázminnak el kellene kezdeni a beszédét- parancsolta Maryon.
- Oké- válaszoltuk kórusban.
 Bementünk majd egyből a színpadra tereltek. Elmondtam a beszédet amivel megnyitottnak tekintettem a szállodát, majd visszamentem a többiekhez, de útközben sokan megállítottak gratulálni. Először Alexa jött oda hozzám.
- Nagyon ügyes voltál- lelkendezett- el sem tudom hinni, hogy ugyan az az ember vagy, mint aki a beszédet mondta.
- Ugyan ez semmiség volt. Mikor Philippel utazgattam rengeteget ilyet kellet csinálom így van már benne némi gyakorlatom- válaszoltam szégyenlősen- egyébként láttad, hogy hova tűntek a fiúk?- kérdezetem kíváncsian.
- Nem, de az biztos itt vannak valahol- kötötte az ebet a karóhoz Alexa és eközben a többi lány is odajött hozzánk. Ekkor valakik hirtelen mögénk léptek, amivel a szívinfarktust hozták ránk. Megfordultunk és a srácok ott álltak előttünk
- Ez most mire volt jó?- kérdeztem vádlóan őket.
- Sajnáljuk, csak gondoltuk, hogy ennyire megijedtek- mondta bűnbánóan Alex.
- Nem ijedtünk meg csak...nem szeretjük a meglepetéseket- vágta ki magát Alexa.
- Lenne kedvetek táncolni?- kérdezte Damon.
- Persze- feleltük kórusban, majd a fiúk egyesével felkértek minket táncolni.
- Lenne kedved a tánc után sétálni a kertben vele?- kérdezte suttogva Damon én pedig válaszképp bólintottam. A tánc végeztével kimentünk a kertbe, amit szintén feldíszítettek, káprázatosan nézett ki.
- Lehetne egy kérdésem?- törte meg Damon a csendet.
- Természetesen- válaszoltam.- Valami gond van?- kérdeztem aggódva.
- Nem, csak hát... olyan más vagy mint a többi lány. Kedves vagy mindenkivel és segítőkész és olyan visszahúzódó- kezdte- és.. és te vagy az első lány aki ilyen rövid idő alatt a szívemhez nőtt- folytatta ám itt megakadt- ....szóval érdekelni mit gondolsz rólam illetve rólunk- fejezte be a mondatát.
- Én nem értelek, olyan rendes és kedves srác vagy, mégis mintha valamit titkolnátok a fiúkkal- mondtam, de félbeszakított.
- De mi?- kérdezte idegesen.
- De a bizalmat azt ki kell érdemelni és én még nem tudom miben vagy kiben bízzak meg, de ha megbocsátasz szeretnék már visszamenni- fejeztem be a mondandómat, majd meg sem várva válaszát visszamentem a terembe ahol Alysonéktól és a fiúktól elbúcsúzva felmentem a lakosztályomba ahova Alexa is jött velem látva a zaklatottságom.